S. Varga Zoltán

A tanár (részlet)
(A novella megjelent a HALLHATATLANOK antológiában.)

A tanár hangos csattanással letette a krétát, majd megfordult, és szembenézett az auditórium padsoraiban ülő hallgatókkal.

– …És ezzel, kérem szépen, befejeztük az integrálszámítás témakörünket, lehet örülni. Persze csak a vizsgáig.

Elszórt nevetés hallatszott a padsorokban.

A tanár megtörölte krétás kezét. Meg is fújta. Aztán kardigánja zsebébe nyúlt, és egy fehér tubust vett elő onnan. A kezére nyomott egy kis krémet, visszazárta a tubust, és visszatette a zsebébe. Kuncogás hangzott innen-onnan.

Kezét kenegetve felnézett a hallgatókra.

– Ne nevessenek, nagyon jó a krétapor ellen! De nem csak az szárítja a kezet, hanem egyszerűen a levegő is, a szél, főleg így, télvíz idején. Mindenki számára hasznos lenne, ha időnként hidratálná a kezét.

Az órájára nézett.

– Nos, van még tíz percünk az órából. Van esetleg valakinek kérdése az elhangzottakkal kapcsolatban? Ne feledjék, ez az utolsó lehetőség a vizsgák előtt. Szívesen segítek tisztába tenni, ami nem tiszta még. Nos? – Szétnézett a fejüket rázó hallgatók sorain. – Senki? Mindenkinek minden világos? Ennek felettébb örülök. De ne pazaroljuk el ezt a tíz percet, ez itt a tudás temploma, itt minden perc szent, és ki kell használni. Lehet bármit kérdezni, ha valaki kíváncsi, ha valamit talált online, és nem érti, én most itt vagyok, hogy kibogozzam. Hm? Nincs semmilyen rejtély, ami ébren tartja önöket éjszakánként?

Az első padsorban egy kövér fiú feltette a kezét.

– Igen?

– A Fermi-paradoxon – mondta a fiú.

(...)

A novella elolvasható a Marsbook kiadó Fermi-paradoxonnal foglalkozó HALLHATATLANOK antológiájában; megrendelhető a kiadó webshopjából (most már csak e-könyvként).