Folyamatosan nő a víznyomás a testemen, ahogy lejjebb ereszkedem, de a kén szaga is erősödik, ami azt jelzi, hogy jó irányba tartok. Egy-egy felszálló buborék cirógatja végig az oldalamat. Gyertek csak, legyetek minél többen! Erőteljesen evezek az uszonyaimmal, ásom magam lefelé a vízben, és sűrűsödnek a buborékok, erősödik a kén szaga. Egy ponton megállok: itt megfelel. Minél lejjebb megyünk, annál magasabb a kénes-aminosavas buborékok koncentrációja, de annál nagyobb a nyomás is. Ez egy egyensúlyi játék, függőlegesen is próbálom szinten tartani magam, és jobbra-balra mozogva is igyekszem pontosan a buborékok fölött maradni; teleszívom hólyagjaimat a tápanyagokkal, miközben élvezem, ahogy a buborékok böködik a hasamat.
(...)
A novella a Marsbook Kiadó Furcsák földjén c. antológiájában fog megjelenni hamarosan.
© 2024 Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.