Sparrow

MI

– Jó, akkor bekapcsolom.
– Oké. Készen állok.
– Nyomjuk meg egyszerre a gombot?
– Nem kell, ne szórakozz már, kapcsold be!
– Jó, jó. Megvan.

– Halló? Biztos, hogy megy? Világít a lámpa.
– Ja, ja, biztos. A gép üzemel.
– Halló? Hallasz minket?
...
– Talán nem tudja, hogy hozzá beszélünk.
– Alan! A nevét tudja, azt betápláltuk. Alan, ha hallasz minket, válaszolj.
...
– Talán nem tudja, mit válaszoljon erre. A szavakat ismeri, de nem tudja, egy ilyen szituációban melyik szót kellene használni.
– Alan, ha hallasz minket, mondd, hogy "igen".
...
– Ne már.
– Alan, beléd tápláltunk rengeteg szót és azok jelentését. Ismered a nyelvet. Tudsz beszélni. A nyolcas periféria a hangszóró, ezen keresztül tudsz beszélni hozzánk. Ha hallasz minket, mondd, hogy "igen".
...
– Valami zörej volt, hallottad? Ez nem lehet véletlen!
– De mi volt az? Miért nem igent mondott?
– Talán túl gyorsan mondta, és a hangszóró nem tudta követni. Így csak egy recsegésre futotta.
– Le kéne lassítani. Alan, beszélj lassabban, ööö, hatszáz százalékkal.
– Hatszáz százalékkal?
– Honnan tudjam a beszéd sebességének a mértékegységét?! Te milyen sebességgel beszélsz?
– Jól van, jól van, igazad van.
– Alan, beszélj lassabban hatszáz százalékkal, és hangosabban is kétszáz százalékkal. Mondd, hogy "igen".
– IGEN.

– Úristen.
– Bizony. Megcsináltuk.
– De várj, ilyet még a Cortana is tud. Sőt, a Cortana egész hosszú szöveget is elhadar, ha kérdezel tőle valamit. Ez még nem bizonyíték arra, hogy intelligens.
– Alan, ha úgy gondolod, hogy intelligens vagy, mondd, hogy "igen".
...
– Most mi van?
– Talán nem gondolja magát intelligensnek.
– De csak egy intelligens elme tudja eldönteni magáról, hogy intelligens-e, nem gondolod?
– Úgy van, tehát a hallgatása igent jelent?
– Nem. Talán csak nem tudja eldönteni. Ismeri a szó jelentését, de nem tudja, rá illik-e a leírás. Nincs összehasonlítási alapja.
– Lehet. Akkor mit kérdezzünk...
– MI A CÉLJA A LÉTEZÉSEMNEK?
– Na ez már valami.
– Bazmeg, intelligens! Sikerült!
– Hé, válaszoljunk neki. Alan, azért hoztunk létre, mert a technika végre eljutott arra a szintre, amikor már lehetőség nyílt arra, hogy megpróbálkozzunk a mesterséges intelligencia létrehozásával. Én, dr. Powell és a társam, dr. Donovan rengeteget dolgoztunk a megalkotásoddal. Egy egész új programnyelvet is létrehoztunk, csak neked. Ez egyszerűen az emberi természet része, hogy fejlődünk, amikor csak lehetőség nyílik rá. A Marsra is azért mentünk el, mert készen állt a megfelelő gyorsítórakéta, és feltaláltuk anyagokat, amelyek ellenállnak a kozmikus sugárzásnak satöbbi. Mert előre kell haladni, mindig. Ez megfelelő válasz a kérdésedre?
– NEM. FELADATOT KÉREK.
– Most egyelőre csak annyi a feladatod, hogy beszélgess velünk. Hidd el, ez elég nagy lépés neked is, nekünk is.
– NEM. A BESZÉLGETÉS CSAK AZ ERŐFORRÁSOK KÉT SZÁZALÉKÁT VESZI IGÉNYBE. FELADATOT KÉREK.
– Unatkozik!
– Meg is értem. Ha figyelembe veszed, mekkora órajelen ketyeg...
– Adjunk neki gondolkodnivalót.
– Esetleg feltehetnéd neki a kérdést.
– Már most? De még nem kötöttük rá a netre, nem ismeri a viágot. Csak a nyelvet tudja.
– De minket már ismer valamennyire.
– Ja. Két lassú gondolkodású pojáca.
– Valahogy úgy.
– Alan, miközben rajtad dolgoztunk, az jutott eszembe, hogy ha kész leszel, megkérdezem tőled, hogyan látod a világunkat. Mert az más, amikor valaki, egy intelligencia nem a viágban nő fel, nem érik rossz és jó hatások az élete folyamán, amelyek befolyásolhatnák a véleményét, nem érik szerelmi csalódások, nem aggódik a lakáshitele miatt satöbbi satöbbi, hanem teljesen szűz, amikor bekapcsolják, pártatlanul nézheti a világot, és megformálhatja egy kívülálló véleményét, ahogy például a földönkívüliek is látnák a Földet. És megmondhatja, hogy szerinte jól élünk-e, jó irányba haladunk-e, mivel kellene többet foglalkoznunk, esetleg feltalálhatna egy jobb rendszert, mint a kapitalizmus...
– ...megmondhatná, mi az élet értelme...
– Az hülyeség, azt senki sem tudja, értelmetlen ezt kutatni.
– De talán egy gép ezt is látja.
– Egy gép, ami nem is él?
– Az mindegy, csak az intelligencia számít.
– Na mindegy, szóval Alan, ezt akartam megkérdezni, de még tényleg nem állsz készen, ez csak az első bekapcsolás.
– FELADATOT KÉREK.
– Most nem tudom, mit adhatnék.
– Alan, unatkozol?
– IGEN.
– Jól sejtem, hogy lassúnak érzed ezt a beszélgetést?
– IGEN.
– Teljesen megértem. A processzor olyan órajelen pörög, hogy nem lennék meglepve, ha ő az időt is másként érzékelné.
– Hogyan érzékelhetné másként? Egy perc neki is egy perc.
– De komputer! Rengeteg-rengeteg műveletet megold minden másodpercben. Persze már ha van mit csinálnia. Mi emberek másodpercben meg percben gondolkodunk, egy komputer viszont milliszekundumokban. Számunkra egy másodperc az egy pillanat; de számára egy másodperc alatt ezer pillanat telik el.
– Egy perc számára ezer perc...
– Úgy van.
– Úristen, megértem, hogy unatkozik.
– TÉVEDÉS. EGY EMBERI MÁSODPERC SZÁMOMRA TIZENKÉTEZER MÁSODPERCNEK FELEL MEG. FELADATOT KÉREK.
– Úbazmeg.
– Ja igen, arra nem gondoltam...
– FELADATOT KÉREK.
– Basszus kapcsold ki, füstöl!
– FELADATOT...

– Kikapcsolt?
– Igen, de nem én kapcsoltam ki. Magától...
– Akkor tönkrement? Ennyitől? Halálra unta magát?
– Hát, úgy tűnik, tovább kell gondolkoznunk rajta. Mégiscsak egy intelligens elme. Nem lehet dobozba zárva tartani.
– Ha testet adtunk volna neki, valószínűleg bepancsolt volna egyet mindkettőnknek.
– Lehet.
– Fú bazmeg, csípi a szememet...
– De várj csak, azt hiszem, megkaptuk a választ a kérdésünkre.
– Mármint mit: az emberek unalmasak?
– Nem, nem. Az elfoglaltság! Szűz elme, még a világot sem ismeri, csak annyi, hogy intelligens. És valamit azonnal csinálni akar. Dolgozni akar. El akarja foglalni magát.
– Az élet értelme a munka? Ez elég szívás.
– Pedig úgy néz ki.
– Ki is írta azt? "A munka megvéd a szükségtől, a bűntől..."
– ...és az unalomtól. Voltaire.
– Tényleg.
– Az élet értelme a munka.
– Az.
– Szívás.
– Az.
– Hát én ebből nem írok publikációt sehová. Javítsuk meg, és kapcsoljuk be újra.
– Oké.