Sparrow

Jelentés a Kék Gyöngyről

Egy részletesebb jelentés is készül, de addig is elküldjük az első megfigyeléseink eredményét a Főanya minél gyorsabb informálására.

Utazásunk 442. braháján végre megérkeztünk a Kék Gyöngy rendszerébe. Mindannyian odaúsztunk a fő kilátóernyőhöz, és gyönyörködtünk a bolygó szépségében. Tényleg olyan kék, amilyennek az otthoni teleszkópjainkon látszik, de csak közelről látható igazán, mennyire mély és gyönyörű ez a kék. Teljesen elüt a rendszerben lévő többi bolygótól. Azonnal látszik rajta, hogy életet hordoz. A szárazföldek barnasága sem tudja elrondítani a látványt. Hihetetlenül szerencsésnek éreztük magunkat, hogy mi személyesen is itt lehetünk, ezúton is küldjük a Főanyának mély hálánkat és szeretetünket.

A bolygónak egyetlen holdja van, leszálltunk rá az előzetes felmérés elvégzéséhez. A holdon űrhajóroncsokat találtunk, ami azt jelenti, hogy már mások is felfedezték ezt a gyöngyszemet. Valóban jó kilátás nyílt onnan a bolygóra, többször is megfigyelhettük, ahogy felkel a fekete ég alján, majd átvándorol rajta, miközben megtelik és elfogy. Közben elvégeztük a méréseinket.

Csillagászaink jól sejtették tehát, tényleg vannak szárazföldek is a bolygón, és nem is csak egy, mint nálunk, hanem sok kisebb-nagyobb földdarab, de együttesen is csupán 29%-át teszik ki a felszínnek, a maradék 71% mind víz. Szenzoraink a bolygó teljes felszínén életet jeleztek, igen, a szárazföldön is, bár akkor még elképzelni sem tudtuk, milyen lények élhetnek ott. A Kék Gyöngynek háromszoros gravitációja van, és a központi csillag is erősen, szűretlenül süt le a földekre. Nem is csoda, hogy a szárazföld egyharmada itt is sivatagos. Véleményünk szerint, noha létezik élet a szárazföldeken, az nem lehet értelmes, hiszen a folyamatos harc a nehézkedéssel és a sugárzással nem eredményezhet finom, érzékeny testet és ahhoz képest nagy agytérfogatot, ami szükséges az intelligencia megszületéséhez. Jelenlegi ismereteink szerint csakis vízben fejlődhet ki élet, és a víz felhajtóerejére és fényszűrő képességére van szükség az élet értelmessé válásához is, tehát a szárazföldön csakis otromba, nagydarab, visszamaradott lények élhetnek. Átrepültünk az egyik szárazföld fölött, és kisfejű, négylábú, szőrös lényeket láttunk, amint magas, vékony növények tövében feküdtek, nyilván kifáradva a gravitációval vívott folyamatos harcban, és elbújva a napsugárzástól is. Kiválasztottuk tehát a legszélesebb vízfelületet, és annak közepénél szálltunk le, hogy felvegyük a kapcsolatot a bolygó igazi lakóival.

A mélyben rengeteg, sebesen úszó kis lényt láttunk, amelyek elmenekültek űrhajónktól. Közben megvizsgáltuk magát a vizet, és sajnos 34%-nyi oldott oxigént mértünk benne, így mi csakis szkafanderben merülhetünk bele. Szomorú, mert bármilyen szép is ez a bolygó, így sohasem válhat második otthonunkká. Olyan élet fejlődött ki itt, amelyet eddig elképzelni sem tudtunk volna. Figyeltük a kicsi, fürge lényeket, amelyek ebben a mérgező közegben fejlődtek ki és élnek. Egy csapat nagyobb testű élőlény úszott oda hozzánk, ők kíváncsian szemléltek minket, és közben egymással kommunikáltak hanghullám alapú nyelvükön, amely valamennyire hasonlít a miénkhez. Ők maguk azonban teljes mértékben különböznek tőlünk, nekik kalcium alapú szilárd szerkezet merevíti a testüket, és az izomzatuk is kemény, rugalmas, az agyvelejük sem látható kívülről. Meglepetésünkre ők nem a vízből szerzik be az oxigént, ahogy a kisebb lények, hanem a felszínre mennek érte rendszeres időközönként. El nem tudjuk képzelni, hogyan fejlődhet ki egy élőlény, amely a vízben jön létre, de nem a vízből vonja ki az életéhez szükséges anyagot, hanem a felszínről, közvetlenül a bolygó légköréből. És szilárd vázra van szüksége a vízben való élethez. Tudósainknak rengeteg munkát fog adni ez a bolygó. Mi annyit megfigyeltünk a lények testét vizsgálva, hogy az oxigént egy folyadékhálózat teríti szét a lény egész testében, amely teljes mértékben más, mint a környező víz, azzal sohasem keveredik, a lény testén belül marad. Teljesen más megoldás, de lehet, hogy még hatékonyabb is, mint a mi hólyagos rendszerünk, bár megvan a veszélye annak, hogy kifolyik a lény testéből, ha a bőre megsérül.

Négy brahán keresztül figyeltük a lényeket, és sikerült megfejtenünk a nyelvüket. Mindegyiküknek saját neve van, ezen szólítják egymást, és többnyire a táplálkozásról és a felszín időjárásáról beszélgetnek, valamint újra és újra elmesélik egymásnak a régi történeteiket, amelyek általában nagytermetű ragadozók elleni menekülésről szólnak. Eszközhasználat híján nem alakult ki náluk az írás, a történelmüket a fejükben tartják, és továbbadják az új generációknak. Azt is megtudtuk, hogy ők nem mind egyazon családba tartoznak egyetlen Főanyával, hanem saját, egyedi családjaik vannak, sőt, fajuk alfajokra tagolódik, egyedi nyelvjárással, saját történetekkel. Az alfajoknak még a színe és mérete is eltér, és ismétlem, tagjaik nem mind rokonai, csupán fajtársai egymásnak. Megpróbáltuk elmondani nekik, hogy egy másik bolygóról jöttünk az űrön keresztül, de nincs szavuk se a bolygóra, se az űrre, így csak annyit tudtunk mondani nekik, hogy nagyon messziről jöttünk. Nem tudjuk pontosan, az intelligencia milyen szintjén állnak, kétségkívül értelmesebbek, mint azok a kisebb lények, amelyeket táplálékul használnak, de a mi szintünket nem érik el. Viszont megmondtuk nekik a nevünket, és utána már úgy szólítottak minket. Elmesélték, hogy fajtársaik mindenhol ott vannak, ott is, ahol hidegebb a víz és más összetételű és másfajta lények népesítik be; és azt is mondták, hogy vannak fajtársaik, amelyek óriásira nőnek és énekelnek is. Hívtak “játszani”, így végül mégis elhagytuk az űrhajót szkafanderjeinkben, és elmentünk úszni új barátainkkal. Barátainknak nevezem őket, mert az agressziónak semmi jelét nem észleltük bennük, szelídek és kíváncsiak voltak csupán, örültek az érkezésünknek. Megmutatták, hogyan élnek és játszanak. Nem csak oxigénért buknak fel a felszínre, hanem az ugrálás öröméért is: élvezik, ahogy a vízfelszín megcsapja a testüket visszaérkezéskor. Sajnálom, hogy mi a fátyoltestünkkel ezt nem tudjuk megtenni, még a szkafander merevítő hatásával együtt sem. De enélkül is élménydús időt töltöttünk velük. Teljesen felüdülve, boldogan tértünk vissza az űrhajóba.

Úgy döntöttünk, hogy a tervezettnél tovább itt maradunk, és személyes beszámoló helyett inkább részletes jelentéseket küldünk innen – kivéve persze, ha a Főanya visszaparancsol minket. Addig viszont maradnánk, mert bár otthonunk nem lehet a Kék Gyöngy, kikapcsolódáshoz tökéletes: soha ilyen csodálatos helyen nem voltunk még. Végre találtunk egy világot, amelynek lakói semmilyen problémával nem küzdenek, csak játszanak és táplálkoznak egész nap, és fütyülnek a külvilágra, a körülöttük lévő univerzumra. És az eszközhasználat hiánya a háborúskodás hiányát is jelenti. Ez a bolygó a legbékésebb és legboldogabb helynek tűnik az egész galaxisban, és boldogan töltenénk itt minél több időt.

Tisztelettel: a 4011. sz. felfedező egység.