(...)
Dühömben a sarokba vágtam a mikrofont és őrjöngtem, amíg le nem szállt a Kettes transzporter. Lándzsámmal a kezemben kiléptem a zsilipen, átmentem a másik hajóhoz, majd amikor beengedtek, beléptem, hogy megkeressem a felelős személyt és átvegyem tőle az irányítást. Meglepett arcú, nyakkendős mérnököket, nőket és gyerekeket találtam, akiknek semmi keresnivalója nem volt ezen a bolygón. Kerestem a felelős személyt, de ekkor felvisítottak a szirénák, mert füst tört elő valahonnan: leszállás közben megrongálódhatott valami. Bekapcsolt a tűzoltórendszer, halongáz áradt le a mennyezetből. Az embereket nem tudtam megállítani, mind kifutottak a nyitott zsilipen át a sivatagba, és szétszéledtek, mint a birkák.
Villámok csaptak le rájuk. Felnéztem, és embereket láttam a levegőben, a kezükből törtek elő a liláskék ívfények. A varázslók! Követtek minket!
(...)
A novella a Marsbook Kiadó Legodaya világa c. antológiájában fog megjelenni hamarosan.
© 2024 Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.