Sparrow

Reménysugár

Autó haladt az éjszakában, fénye bevilágította a semmibe nyúló nevadai országutat. Teremtett lélek nem járt a sztrádán: csak az útjelző táblák suhantak el egymás után. Trevor alig várta, hogy hazaérjenek. Szúrós szemmel nézte az utat, a kormányt szorította, és egyáltalán nem volt vidám.

– Szokatlanul szótlan vagy – szólalt meg mellette a felesége. – Nem ismerek rád. Mi jár a fejedben?

Trevor kelletlenül megvonta a vállát. – Hát csak az, hogy életemben először voltam Vegasban, és még egy kart se húzhattam meg.

Margaret felsóhajtott.

– Sejtettem, hogy ez a bajod. Ne haragudj, de ebből nem engedek. A szerencsejáték Istennek nem tetsző dolog. Az ördög találmánya.

– A rock 'n' roll is az.

– Nem, a rock 'n' roll más. Az csak zene: a zenét pedig szereti Isten. Ezzel hiába takarózol. Tudom, hogy van, aki azt mondja, hogy az is bűn, de szerintem ez nem igaz. A szerencsejáték az bűn, de a zene az csak zene, szóljon akármiről is.

"Aha, tehát végső soron te döntöd el, mi tetszik Istennek" – gondolta Trevor, de ezt inkább megtartotta magának. Amennyire tudta, kerülte a vallási vitákat Margarettel: inkább mindent ráhagyott, csak megmaradjon a béke. A hosszú házasság titka: a viták elkerülése. De most duzzogott: tényleg szeretett volna játszani. – A rock 'n' roll leginkább az esküvő előtti szexről szól, ha nem tudnád – morogta.

Margaret eltátotta a száját.

– Már elnézést, ez egyáltalán nem igaz. Például, például itt van ez: "Szeress gyengéden". Ezt akár a feleségének is énekelheti, nem?

Trevor oldalra nézett Margaret feldúlt arcára, és elvigyorodott. – Ezt nem mondod komolyan.

– De, de, miért ne? Éppenséggel te is mondhatnál nekem néha ilyeneket, ahelyett, hogy szurkálódnál, nem esne nehezedre. Amikor még udvaroltál nekem, szebbeket is mondtál.

Trevor ekkor már nevetett. – Aranyos vagy!

– Nem, Trevor, ne csináld ezt! Utálom, hogy mindig azzal zárod le a vitát, hogy aranyos vagyok, ez így nem fair! Csak mert tudod, hogy nincs igazad, és le akarod zárni a vitát, tudom, hogy csak azért csinálod.

– Ne morogj már, drágám...

– De ismerd be, hogy nincs igazad! Addig nem szólok hozzád.

– Jól van, jól van, tévedtem. A rock 'n' roll-t férjek éneklik a feleségüknek, a tévé előtt ülve, sörrel a kezükben. Oké így? És közben vakargatják a kutya fejét.

Erre már Margaret is elmosolyodott.

– Oké.

– Na. Amúgy el tudod képzelni Elvist nős emberként? Én még mindig nem hiszem el, hogy beadta a derekát. El tudod képzelni, ahogy majd a lányát viszi a suliba? Limuzinnal, meg abban az extravagáns szerelésében? Nekem nem megy.

– Miért ne? Egyszer mindenki megtalálja az igazit. Egyszer mindenki megállapodik. Akár még vissza is vonulhat mindenki nagy meglepetésére. Leteszi a gitárt, és csak a családjának él. Képzeld el, ahogy Priscillának és a kislánynak énekel esténként! Olyan édes!

– Gitár nélkül? Azt mondtad, hogy leteszi.

– Jól van na, arra az időre felveszi. Ne kötekedj már. Tényleg amiatt duzzogsz még mindig, hogy nem játszhattál? Megáll az eszem, felnőtt ember létedre.

– Ez nem a kortól függ, drágám, itt nem erről van szó – magyarázta Trevor békülékenyen. – Csak ha már Vegasban vagyok, akkor szeretnék játszani egy kicsit, de már elmondtam. Ha Olaszországba mennék, pizzát akarnék enni.

– Értelek, szívem, és ha Olaszországba mennénk, hidd el, egy szavam se lenne a pizzád ellen. De a szerencsejáték az más, az bűn.

– Jól van, ne kezdjük újra.

– Ne is, semmi kedvem vitatkozni. Nem akarom, hogy elrontsd nekem ezt a szép estét.

– Hah, persze én rontanám el, tiszta sor.

– Nem is én. Én csak védekezem, mindig te vádaskodsz.

– Na jó, most már tényleg hagyjuk.

– Rendben.

Tényleg jobb volt nem veszekedni. Trevor jól emlékezett a kezdeti nehézségekre, amikor megismerkedtek, és kiderültek különbözőségeik. A legnagyobb problémát a vallás jelentette. Margaret buzgó templombajáró volt, Trevor viszont nem hitt Istenben. Csak nem és kész. A hideg futkosott a hátán minden vallási témájú említéstől is. Amikor összekerültek, őszintén elmondta Margaretnek, hogy szerinte nincs Isten, és vallások is csak azért léteznek, mert az emberek mindig valami magyarázatot akarnak találni azokra a dolgokra, amiket nem értenek. Ha villámlik, az azért van, mert Isten mérges. Tiszta sor. És az ember azt gondolná, hogy az őskor óta az emberiség kigyógyult már ebből, de nem, még most is ugyanez megy. Miért hal éhen rengeteg gyerek minden nap? Hát biztos ezzel is valami célja van Istennek, csak mi nem érthetjük, mert mi csak emberek vagyunk. Badarság. Ezzel Trevort nem lehetett megetetni. Ő nem hitt, és nem lehetett rávenni, hogy higgyen. Margaret egy darabig próbálkozott vele, azt mondta, hogy Trevor túlságosan cinikus és borúlátó, de ha "elfogadná Isten közeledését", akkor boldogabb élete lenne. Trevor ellenállt. Majdnem szakítottak még az esküvő előtt, de végül megegyeztek abban, hogy egyszerűen kerülik a témát. Mert amúgy minden más rendben volt. A hosszú házasság titka: a viták elkerülése. Margaret megbékélt, azt mondta, nem kell ezt erőltetni: "amikor majd megtér", akkor rögtön érezni fogja "Isten szeretetét”. Már nyolc éve házasok voltak, de ez eddig még nem történt meg.

– A koncert az tényleg jó volt, ezt aláírom – törte meg a csöndet Trevor. – Ezért mindenképpen megérte Vegasba menni. Tanúi voltunk annak, ahogy a Király visszatért a színpadra. Meglásd, holnap az összes lap erről a koncertről fog beszélni.

– Az biztos. Én még most sem hiszem el igazán, hogy élőben láttam őt. – Margaret mosolyogva idézte vissza az emlékeket. – A hangja pont olyan bársonyos és szívet melengető, mint a lemezeken.

– Hé, hé, a férjed is itt ül a kocsiban.

– Ó ugyan már, ez más. Rajongani szabad. Nem foglak Elvis Presley-vel megcsalni, ne aggódj.

– Tudom, ez számodra csak álom marad.

– Ne cukkolj már! Kiszállok, és gyalog megyek tovább.

– Na azt megnézném. Talán éppen ő jönne érted fehér limuzinnal, kidobná Priscillát, és te lennél az a nő, akinek esténként gitár nélkül énekelne.

– Ha-ha. Vicces vagy.

– Amúgy belegondoltál már, hogy mennyi pénze lehet? Ha minden koncertje teltházas... Nem csoda, hogy Királynak nevezik. Lassan már talán egy országot is vehetne magának.

– Jaj Trevor, neked mindig a pénzen jár az eszed. A kapzsiság bűn.

– A pénz körül forog a világ, drágám. Minden erről szól.

– Azért nem minden. A szerelem, a boldogság a pénz fölött áll. És nem hiszem, hogy ő a pénzre gondol, amikor énekel. Az ő dalai szívből szólnak.

Trevor ismét elvigyorodott, és küzdött a feltörő cinikus nevetés ellen, de érezte, hogy el fogja veszíteni ezt a harcot; végül tényleg kirobbant belőle a nevetés, és Margaret megrökönyödött tekintete ellenére csak hahotázott.

– Most meg mi a bajod?

– Semmi, aranyos vagy – mondta Trevor a könnyeit törölgetve.

– Jaj, te meg mindig olyan cinikus vagy. Nem tudod elhinni, hogy valaki tényleg szereti azt, amit csinál? Nem minden a pénzről szól, nincs igazad, vannak egyéb értékek is, nagyobbak, mint a pénz.

– Jól van, mindegy, szeretlek – vigyorgott Trevor.

– Aaahh! Nem hallgatlak tovább. Inkább szóljon a rádió. – Margaret odanyúlt, és bekapcsolta. Az utasteret megtöltötte a zene. Elvis szólt: a Jailhouse Rock. Margaret csillogó szemmel nézett Trevorra, aki mosolyogva bólintott. Elvis a koncerten is előadta ezt a dalt, és milyen jól! Trevor mozogni kezdett az ülésben, ujjával a kormányon ütögette a ritmust. "Everybody in the whole cell block / Was dancin' to the jailhouse rock."A dallamok kiáradtak a '65-ös Buick ablakain át az éjszakába, és felkavarták a hosszú nevadai országút csöndjét. Az útmenti bozótosban riadt állatok szeme villant meg egy pillanatra, amikor a fényszórók elsöpörtek mellettük.

– És az a lábmunka, ahogy ezt előadja! – Trevor a fejét csóválta. – Esküszöm, valami rugós felfüggesztés van neki beépítve!

Margaret felkacagott.

– Az eszed tokja az, rugós felfüggesztés!

– Ha hazaértünk, táncolok neked én is.

– Haha, arra kíváncsi vagyok!

– De, megmutatom, milyen egy igazi férfi.

– Haha!

– De előbb ennem kell, hogy legyen üzemanyag a lábaimhoz. Éhen halok. Az a steak a koncerttel ellentétben erősen felejthető volt.

– Hát ne is haragudj, szívem, én nem állok neki főzni neked az éjszaka közepén.

– Nem kell főzni, majd én összedobok valami szendvicset. Van otthon sonka?

– Tudja a bánat, szívem.

– Rendicsek. Mindig öröm egy házias feleség.

– Mit mondtál? – Margaret lehalkította a zenét. – Milyen feleség?

– Á, csak azt mondtam, jó feleség vagy... – Trevor összevont szemöldökkel meredt a semmibe. – Mi ez a zaj?

– Te beszélsz. Túl sokat.

– Nem, komolyan, valami zúg. – Trevor az autórádió felé nyúlt, hogy kikapcsolja, ám a zene magától is felrecsegett, és elnémult. Ezzel egyidőben az autó fényszórói is kihunytak, a motor pedig köhögve lefulladt. A lendület előrevitte őket még két métert, majd a Buick megállt az úton. A két ember ijedten nézett össze a sötétben.

– Mi az ördög... – Trevor hangja ijesztően hangos volt a csöndben. A keze még mindig az autórádió előtt lebegett, továbbvitte a slusszkulcshoz, és elfordította. Semmi, csak egy kattanás. Mintha az egész elektromosság elszivárgott volna a kocsiból. És ekkor végre hallhatóvá vált a zaj. Mélyen kavargó zúgás közeledett feléjük, egyre hangosabbá vált. Mintha ezer orgonasíp teljes skálája zengene egyszerre, a gyomorrengető mélytől a ciripelésig. A zengés betöltötte a világot. A műszerfal beleremegett, a tükör el is fordult. – Mi történik? – üvöltötte túl a hangorkánt Trevor. Retinába vágó fehérség öntötte el az éjszakát. Az autóban ülők hunyorogtak, de nem nyúltak a kilincs felé. Mozdulatlanná váltak, csak ültek a helyükön, még akkor is, amikor a szélvédő pókhálósra tört, a két oldalablak pedig berobbant, és beterítette őket üvegdarabokkal. Mesterséges nyugalom szállt rájuk. Kábult mosollyal néztek egymásra. Minden rendben van: az történik, aminek történnie kell. Megfogták egymás kezét, és felfelé néztek, a szélvédő fölött megjelenő repedésre. A tető fémes sikollyal felhasadt, és feltekeredett, mint a halaskonzerv teteje. Odafent láthatóvá vált a fény forrása, egy kör alakú nyílás a feketeségben. Hunyorogniuk kellett, mert a fény erős volt, arcbőrt bizsergető, szemhéjat szurkáló. Felemelte őket. Súlytalanul kirepültek az autóroncsból a ragyogás felé. Margaret mosolygó arcán vágás piroslott, haja szétterült a levegőben, mintha víz alatt lebegne.

Trevor, mielőtt elvesztette az eszméletét, utolsó pillanataiban boldogságot érzett. A fény átölelte, mint édesanyja, miután ő hazaszaladt az iskolából egy réges-régi, boldog gyermekkorban. Végtelen szeretet burkolta be, mint egy puha takaró, amely megvédte mindentől. Tudta, hogy minden rendben lesz. Tudta, mi történik. Csak egy magyarázat lehetett rá. Tekintetét a fényről Margaret mosolygó arcára fordította.

– Isten? – suttogta bele a hangzavarba.

Margaret bólintott.

– Isten.