S. Varga Zoltán

Szabadnap (részlet)
(A novella megjelent a Szingularitás antológiában.)

Nyílt az üvegajtó, és az üzletbe beáradt a pláza popzenével kevert hangzavara. Az üvegfalon túl a bevásárolni és szórakozni vágyó tömegek színes forgataga sietett mindkét irányba. Bejött egy krómosan csillogó robot, és becsukta maga után az üvegajtót, mire a kakofónia ismét elhalkult.

– Jó napot kívánok – köszönt a fehér köpenyes kozmetikus a robotnak. – A tizenegy-hatnyolcvanhetes egység, ugye?

– Igen, de szólítson csak Hetesnek, a gazdáim is így szólítanak – felelte a robot kellemes hangján.

– Rendben, Hetes, kérem, foglaljon helyet – invitálta őt a kozmetikus a székhez. A robot a megerősített székhez lépett, és kényelmesen elhelyezkedett benne.

– Nos, ha jól emlékszem, a szemeinek borítását szeretné kicserélni más színűre, igaz? – ellenőrizte a kozmetikus. Maga is leült, közben a szék mögé dobta köpenyének az alját.

– Igen – felelte a robot. – Nem tetszik már ez a gyári arany keret, hivalkodónak találom. És az a sejtésem, hogy az emberek is annak tartják. Arra gondoltam, hogy ha kékre cserélném, az kellemesebb érzést generálna a gazdáimban irántam. Az emberek szeretik a kék színt.

(...)

A novella a Marysol Könyvkiadó Szingularitás antológiájában olvasható. Megrendelhető a kiadó webshopjából.

Okleveles novella:

Monolit-díjra jelölt novella.