S. Varga Zoltán

Furcsa alak (részlet)
(A novella megjelent az Érzések: Harag antológiában.)

Szeretkezés után a férfi legördült felesége izzadt testéről, kényelmesen elhelyezkedett a párnáján, és nagyot lélegzett a plafon felé. Lehunyta szemét, és próbálta lenyugtatni kalapáló szívét. Ötven fölött az embernek tartózkodnia kell az efféle fizikai megterheléstől, főleg, ha amúgy nincs hozzászokva a testmozgáshoz – semmit sem sportol, csak otthon ül –, mert a Vég bármikor bekopogtathat az ajtón teljesen váratlanul, igen, akár szeretkezés közben is, mert a Vég az már csak ilyen. Igaz, az életműve megvan, hagy maga után alkotásokat a világnak, egy teljes raktárt megtölthetnének már az alkotásai, de ha most tényleg elkezdődik egy új korszak az életében, akkor kár lenne most kiszállni.

Kinyitotta a szemét, és a mennyezetre fókuszált. Próbált vonalakat, színeket elképzelni a lekapcsolt csillár körül, ahogy mindig tette esténként. Egy festőművész számára az egész világ fehér vászon, egy asztallap, vagy az autó szélvédője is utazás közben, de egy fehér mennyezet százszorosan is az. Vajon melyik szín szimbolizálhatná a szexet? Leginkább valami harsány lila, egy kis rózsaszínnel keverve. Szeme előtt a színek szétfröccsentek a mennyezeten. Villámló fehér vonalakat is keresztül kellene húzni rajta, spriccelés apró cseppjeit is gondosan elhelyezve a vonal mentén, hogy a befogadó érezze az erőt, a lendületet, a felszabadult örömöt.

Gondolatait felesége szakította szét azzal, hogy a vállára helyezte a fejét. A férfi arcát csiklandozták a nő kócos fürtjei, orrát betöltötte a gyönyörű hajillat.

– Büszke vagyok rád – mondta a nő halkan.

(...)

A novella a Nora Book Kiadó Érzések: Harag antológiájában olvasható. Megrendelhető a kiadó webshopjából.