Sparrow

Noir

Este tíz körül értem vissza az irodába. A sötét lépcsőház dohos szagú volt, a víz hangosan csöpögött a kabátomról. A cipőim is eláztak az esőben, tocsogva mentem fel az ötödikre. Hónom alatt a Smith-Karyzowski ügy aktáit szorongattam, nagyrészt sikerült is megvédenem az esőtől. Arra készültem, hogy egész éjszaka a papírokat bújom. A kávém meg elfogyott. Hiába, csupa öröm a detektívek élete.

Amikor a szintre értem, már éreztem, hogy valami nincs rendjén. Mintha parfüm lenne. De hogyan? Az üvegajtómra néztem. Az "Eric Wolfinger, magánnyomozó" felirat alatt valami vörös derengett át az üvegen; a szín élénkebbé vált, amikor lecsapott egy villám odakint. Egy nő van nálam? Előhúztam a pisztolyomat, és benyitottam az irodába. Simán kinyílt az ajtó, holott én kulcsra zártam.

Valóban, egy vörös ruhás nő ült az asztalomnál. Haja szőke, hosszú és nem vizes: órák óta itt lehetett már. Kíváncsian mosolygott rám, amikor beléptem; parfümillata körülvett.

- Ki maga? - kérdeztem, miközben becsuktam az ajtót. Pisztolyomat visszadugtam a táskába, és a fogasra akasztottam átázott kalapomat. Lekanyarítottam a ballonkabátomat is. A nő eközben csak nézett és mosolygott. Beletúrtam a hajamba.

- Miért jött ide? - folytattam a beszélgetést. Közelebb léptem az asztalhoz.

- Tudja azt maga nagyon jól.

- Talán mégsem - vontam fel a szemöldököm. - Tegyen próbára.

Mosolyogva hajolt a táskájához, és egy ezüst cigarettatárcát vett ki belőle. Felnyitotta, és vörös ajkai közé helyezett egy vékony szál cigit. Visszatette a tárcát a táskájába, aztán várakozóan nézett rám. Széttártam a karom.

- Nem tudok tüzet adni.

Döbbenten vette ki a cigit a szájából.

- Nem tud? Dehát... milyen férfi maga? Milyen detektív? Olyan nincs, hogy nem tud tüzet adni egy nőnek!

- Pedig ez van, hölgyem, nem dohányzom.

Megcsóválta a fejét. - Hihetetlen. - Táskájába nyúlt, és kivett egy öngyújtót. - Tudja, a normális detektívek pipáznak.

Nem reagáltam rá, csak sóhajtottam. Meggyújtotta magának a cigit, azután hátradőlve méregetett.

- Maga jóképű - közölte.

- Köszönöm. Akkor elárulja végre, mi az ördögöt keres az irodámban? Egyáltalán, hogy jutott be?

- Ugyan-ugyan, Eric - kifújta a füstöt. - Általában miért látogat meg egy nő egy magánnyomozót késő este az irodájában?

- Miért engem kérdez? Inkább mondja el maga.

- Ugyan már, találgasson. Szóval?

- Mert kurva?

- Hah, csak szeretné.

- Akkor... Védelmet kér?

- Például. Más egyéb?

- Mert meg akar ölni.

- Nagyon jó! Más?

- Mert információt akar adni a jelenlegi üggyel kapcsolatban.

- Úgy van. Látja, tudja maga. Tovább.

- Mert... - Elgondolkoztam. Akármit is mondott, nekem akkor is a kurvás elmélet tetszett a legjobban. Hogy meg akart volna ölni, azt nem tartottam valószínűnek. Miért jöhetett ide? Fáradt voltam az efféle fejtörőkhöz.

- Mert maga egy besurranó tolvaj, aki csak bemenekült ide az épületbe az eső elől, aztán megtalálta az irodámat, besurrant és átkutatta, de nem talált semmit, ezért úgy döntött, hogy megvár engem és elcsábít, hogy az ágy mellé dobott ruháimból később előhalászhassa a tárcámat, de hiába is tenne ilyet, mert egy lyukas garasom sincs! - vágtam ki egy szuszra.

A nő elismerően bólintott.

- Ez is egy jó ötlet.

- Örülök, hogy tetszik. Akkor elárulja már, mit keres itt? Sok a dolgom, nincs időm efféle marhaságokra.

- Igazából magam sem tudom - fújta ki a füstöt. - Kitalálhatnánk együtt egy okot.

Leültem az ügyfeleknek fenntartott székre, és a kezembe temettem az arcom.

- Mondja, miért teszi ezt velem?

A nő ismét vállat vont. - Minden detektívtörténetben kell lennie egy nőnek, aki elmegy a detektívhez, nem? Én is ezért vagyok itt. De még ki kéne találnunk, hogy pontosan miért jöjjek ide.

Felálltam a székről, és az asztalra támaszkodtam.

- Ezért utálok detektívnek lenni - néztem szigorúan a nőre. - Mert mindig éjszaka dolgozom, és sosincs kávém, amikor kéne. Meg mert folyton esik az a rohadt eső. Meg mert ismeretlen nők látogatnak meg az éjszaka közepén, és kiidegelnek a hülyeségeikkel!

- Ne kiabáljon velem, inkább segítsen gondolkozni! - szólt rám haragosan a nő. - Maga szerint én örülök, hogy itt fagyoskodhatok? Kell hogy legyen valami oka annak, hogy itt vagyok! Azt reméltem, maga tudni fogja, de mit tud maga? Csak panaszkodni!

- Jól van, jól van - csitítottam. - Nyugodjon le. Ha találok egy okot magának, akkor megígéri, hogy elmegy?

- Megígérem - egyezett bele.

- Nagyszerű. Akkor lássuk. Nincs véletlenül egy elveszett bátyja, akit meg akar találni?

A fejét csóválta.

- Nincs, sajnálom.

- Az baj. Na jó, találjunk ki valami mást. Mi lenne, ha... menekülne valakik elől, és engem kérne meg, hogy védjem meg tőlük?

Elgondolkodva billegtette a füstölgő cigit az ujjai között.

- Hát, ez elég noirosan hangzik, de valahogy mégsem tetszik.

- Jó, rendben, találjunk ki mást. - Órámra néztem, fél tizenegy volt már. - Hajaj...

- Nem akarom sokáig rabolni az idejét - mentegetőzött. - Valami gyors megoldás is megteszi. - Az ablakra nézett. Az eső lefolyt az üvegen, fény villogott az utcán, időnként dörrenés kísérte. A nőnek felragyogott az arca.

- Megvan! Azt csináljuk, hogy kiugrom az ablakon, maga meg kinyomozza, hogy vajon miért lettem öngyilkos. Vajon menekültem valaki elől, aki elől csak a halál nyújthat menedéket? Vagy halott szerelmemhez akartam ily módon eljutni? Vagy így akartam megakadályozni, hogy a rám bízott szörnyű titkok napvilágra kerüljenek? Na, mit szól, elég izgalmas?

- Igen, ez jól hangzik, de...

- Remek, akkor csináljuk. - Odament az ablakhoz, és kinyitotta. Bevágott a szél, lesöpörte a papírokat az asztalról, arcomnak esőcseppek csapódtak. A nő az ablakpárkányra ült; haját máris fejére simította az esővíz. Hátrafordult.

- Viszlát! - azzal ellökte magát. Elnyújtott sikollyal zuhant le, visszhangzott a szemben lévő épületekről. Toccsanás. Az ablakpárkányra támaszkodva lenéztem. A nő az aszfalton hevert, vörös ruháját eláztatta az eső. Tátott szájjal néztem, aztán becsuktam az ablakot. Csurom víz lett a fejem.

Leültem a székre, és államat a tenyeremre támasztva eltöprengtem. Ki a fene lehetett ez a dilis nő? Vajon miért ugrott ki? Talán menekült valaki elől? Vagy a halott szerelméhez akart ily módon eljutni?