1.
A nő végre hazaért. Fáradt volt, így csak elment zuhanyozni, majd bezuhant az ágyba, ahol szinte azonnal elaludt.
2.
A nő hazaért. Felkattintotta a lámpát a konyhában, és becsukta maga után az ajtót. Végre itthon. Leült, lerángatta lábáról a csizmát, s közben eszébe jutott, hogy főzni kellene egy jó forró teát. De túl fáradt volt, így csak levetkőzött, és elment zuhanyozni.
Gőzfelhőbe burkoltan lépett ki a fürdőszobából. Lekapcsolta a lámpát, és azon meztelenül, ahogy volt, a hálószobába sietett. A paplan és a lepedő hidegen ölelte át a testét, ennek ellenére gyorsan elaludt.
3.
Kulcs fordult a zárban, majd kitárult az ajtó, és belépett a nő megviselt arccal. Felkapcsolta a lámpát a konyhában, és becsukta maga után az ajtót. Kulcsait az ebédlőasztalra dobta, kabátját felakasztotta a fogasra, majd egy sóhajjal leült az ebédlőasztal legközelebb eső székére.
— El se hiszem, végre itthon — mondta fennhangon.
A konyha ugyanúgy festett, ahogy reggel hagyta: fél csomag szeletelt kenyér a konyhapulton, mellette vaj, amely egész nap ott olvadozott. Nem mintha hőség lenne itt. Jó lesz az holnap reggel is. Sőt, most is ehetne. És főzhetne hozzá egy forró teát. De túl fáradt volt, így elhatározta, hogy csak zuhanyozni fog és lefekszik a fenébe. Táskájából előkereste a telefonját, és felébresztette a kijelzőt. Nincs üzenet, nincs nem fogadott hívás.
Lehúzta lábáról a csizmát, majd harisnyás talpával hangtalanul a hálószobába ment. Az ágy is ugyanúgy szét volt túrva, ahogy ő hagyta reggel. A nő levetkőzött, ruháit a tükrös sminkasztalának székére fektette. Haját egy gumival a feje tetejére tornyozta, és meztelenül, lábujjhegyen ugrándozva a hideg kövön át a fürdőszobába ment. Vitte magával a telefonját.
A víz forrón záporozott az arcára, és újratöltötte a testét élettel a hideg utca után. A nő tusfürdőt kent szét a bőrén, és nézte, ahogy a habos víz miniatűr hurrikánt formázva letekereg a lefolyóba. A fürdőszobát megtöltötte a gőz, mint egy szaunát. A nő elzárta a vizet, kilépett a bolyhos szőnyegre, és megtörülközött. Felvette a telefonját a mosógépről, és megnyomta a gombját. Nincs üzenet, nincs nem fogadott hívás.
A nő a gőzfelhő kiséretében kilépett a fürdőszobából, és lekapcsolta a villanyt. Sziszegve lépkedett a konyha hideg kövén át a hálószobába. A telefonját az éjjeliszekrényre tette, rádugta töltőre, maga pedig dideregve befeküdt az ágyba. A vastag paplan és a lepedő hidegen burkolta be a testét, de a nő tudta, hogy egy perc alatt át fognak melegedni. Reszketve várta ki azt a percet.
Kinyúlt a paplan alól, és egy utolsó pillantást vetett a telefonja kijelzőjére. Semmi.
— Akkor így jártál — mondta a nő, és egy pöccintéssel némaüzemre állította a telefonját. Visszahúzta a kezét az ágyba, és mélyet lélegzett. Nemsokára elaludt.
4.
A lakás csendes türelemmel várta lakóját egész nap. Csak a porszemcsék táncoltak hangtalanul a levegőben, de nem volt senki, aki megfigyelhette volna őket. Ahogy a nap feljebb emelkedett, egyre több fény áradt be az ablakon. A ragyogás végigkúszott a konyhapulton, beburkolta a reggelről ottmaradt fél csomag szeletelt kenyeret és kockavajat. A poharak csilingelve egymáshoz koccantak a szekrényben, amikor egy kamion elhaladt a társasház előtt. Délben a megnövekedett hőmérséklet okozta hőtágulástól megreccsent a hálószoba parkettája. Délután a forgalom elcsendesedésével nyugalom ereszkedett a lakásra. A porszemcsék lassacskán leszállingóztak a levegőből, és megtelepedtek a konyhaasztalon, a kőpadlón, a sarokban heverő porszívón. A nap ereszkedésével a konyhapultot beterítő fény is visszahúzódott az ablakhoz, és a lehűlés miatt ismét megreccsent a hálószobaparketta. Végül lement a nap, és a lakás sötétbe borult. Csak a sütő aprócska kijelzőjén lévő óra világított.
A csendet harsány, reszelő zaj törte meg, amikor kulcs hatolt a bejárati ajtó zárjába. Egy kattanással elfordult, és a kitáruló ajtóból fény áradt a lakásba, amely körberajzolta egy nő sziluettjét. Az ajtó becsukódott, de a jótékony sötétség egy kattanással ismét megszűnt, amikor a nő felkapcsolta a villanyt. Hideget hozott be magával odakintről.
A nő arcát is pirosra csípte az utca hidege. Kulcscsomóját a konyhaasztalra dobta, majd kabátját az ajtó melletti falból kiálló fogasok egyikére kanyarította. Ledobta magát a legközelebbi székre, és nagyot fújt.
— El se hiszem, végre itthon.
Beletúrt barna hajába, amely szintén hideg volt. Tekintete megakadt a konyhapulton hagyott fél csomag szeletelt kenyéren mellette a vajjal, és ismét átélte a reggeli káoszt, ahogy fülére szorított telefonnal, kapkodva kente magának a kenyeret, hogy mégse üres gyomorral menjen dolgozni, ha már késve indult. És ez csak a kezdete volt egy hosszú, szörnyű napnak. Bárcsak elpakolta volna reggel a helyére azt a hülye kenyeret, hogy este ne emlékeztesse a reggeli káoszra. Most is éhes volt, akár ehetne belőle, ha már ott van a pulton, de aztán tekintete a fehér műanyag vízforralóra vándorolt, és úgy döntött, inkább csak főz egy forró teát, az most jobban esne ebben a hidegben. De ahhoz fel kellene állni, odamenni, beletölteni a vizet, várni, ráönteni a teafilterre, várni évszázadokat, hogy iható hőmérsékletűre hűljön, á, inkább csak lefekszik. Legyen vége ennek a napnak. Már most, az asztalnál ülve is képes lett volna elaludni, úgy érezte.
Kezével elnyomott egy ásítást, és a táskájához fordult. Kihalászta belőle fehér iPhone-ját, amely szintén hideg volt a kinti levegőtől. A kerek gombot megnyomva a fekete kijelző felragyogott, de csak a tengerparti homokot nyaldosó azúrkék hullámokat ábrázoló háttérkép látszott, semmi üzenet vagy nem fogadott hívás. A nő egy fintorral letette az eszközt az asztalra, és lehajolt, hogy lehúzza a csizmáit. A hosszú, barna velúr lábbeli jól nézett ki anno a kirakatban, nem látszott rajta, milyen vékony lesz télen. A nő lerángatta mindkettőt, és a falnak támasztotta őket. Megmozgatta átfagyott, harisnyás lábujjait, de közben a sarkába felszivárgott a konyhakő hidege. Sziszegve felpattant, és ugrándozva a sötét hálószobába sietett.
Felkapcsolta a villanyt, és láthatóvá vált az ágyon halmokban álló fehér paplan, amely most egy hóborította hegycsúcsra emlékeztette a nőt. Ő hagyta ilyen rendetlenül az ágyat reggel, mert nem volt ideje szépen leteríteni az ágyneműt, ahogy szokta. Amikor felébredt, a telefonjára nézett, és elkerekedett szemmel látta, mennyi az idő: már úton kellett volna lennie. Kipattant az ágyból, és ekkor azt is megérezte, milyen hideg van. A radiátorhoz ugrott, és az fagyos volt. Csak magára kapkodta az előző napi ruháit a székről, és rohant a konyhába, remélve, hogy az irodában senki sem fogja észrevenni, hogy ugyanazokat a ruhákat viseli, mint előző nap. Most elfintorodott. Mégiscsak le kellett volna terítenie a paplant az ágyra: csak egy mozdulat, és akkor most nem kellene visszaidéznie magában a reggelt.
Kigombolta lábára simuló fekete bőrnadrágját, lehúzta, és visszaterítette a sminkelőasztalka székére, ahonnan reggel felvette. Óvatosan lefejtette combjairól fekete harisnyáját is, és szintén a székre fektette. Lila, galléros blúzán kávéfolt éktelenkedett, ezért azt a földre dobta fehér trikójával együtt. Hátranyúlva kigombolta fehér melltartóját is, ledobta a bugyijával együtt a földre, majd a hidegtól kapkodva az asztalhoz nyúlt, és felvett onnan egy hajgumit. Barna haját dideregve a feje tetejére tornyozta, végül kezébe vette a telefonját, és visszaszaladt a kövön keresztül a fürdőszobába.
Ott letette a telefont a mosógépre, és belépett a kádba. Eltekerte a csapot, és messzebb húzódott az első, hideg vízsugár útjából. Kinyújtott kezével tesztelgette a vizet, és amikor felmelegedett, belépett alá. Lehunyt szemmel élvezte az arcára záporozó forró vízcseppeket. A forróság beborította a vállait, lefolyt a hasán és végigszaladt a lábain. Megfordult, hogy a hátát is felmelegítse a víz. Egy darabig állt a zuhany alatt, majd lehajolt a tusfürdőért, nyomott belőle egy keveset a tenyerébe, és bekente bőrét a gyümölcsillatú géllel. A vastag hab beborította karjait és melleit. Az arcát is megdörgölte. Simára borotvált lábain akadálytalanul siklott le a habos víz, és kicsi hurrikánt formázva tekeredett bele a lefolyóba.
A nő a zuhany alatt fokozatosan megnyugodott, idegességét feloldotta a melegvíz. Végre lemossa magáról az utca porát, a hideget, ezt az egész elrontott napot. Lefolyt róla a késve ébredés, a kapkodás, és amikor rájött, hogy nem megy a fűtés. Sietve kent magának egy kenyeret a konyhában, és közben telefonon próbálta elérni a társasház gondnokát, de senki sem vette fel a telefont, csak a hangposta jelentkezett. Ez az emlék is ott folyik le a lábán. A városban dugó volt, amit általában elkerül, ha időben indul, de ma elkapta a sűrűjét. Az irodában a főnöke rosszalló tekintete fogadta, de most ez is beleforgott a lefolyóba a habbal együtt. Ebédszünetben is próbálta hívni a gondnokot, nem vették fel, de ezúttal hagyott egy kétségbeesett üzenetet a hangpostán. Aztán a kolléganője figyelmeztette (az ebédszünet után három órával!), hogy leitta magát kávéval. Majd elgondolkodó arccal hozzátette: “Te Zsuzsám, nem ez a blúz volt rajtad tegnap is?” A kolléganő arca is szétesett, és lefolyt a kád aljába, ahol szitává lőtte a záporozó víz. Délután pedig tovább bent kellett maradnia, mert meg volt csúszva a teendőivel a reggeli késés miatt. Besötétedett már, mire kilépett az irodából. De mindez a múltba olvadt a forróvízen keresztül. Nem számít többé. Megtisztulás. Újjászületés a zuhany alatt.
A fürdőszoba kezdett szaunára hasonlítani, ezért Zsuzsa elzárta a vizet. Kilépett a kádból a puha szőnyegre, és leakasztotta a törülközőjét a fogasról. Áttörölte az arcát, karjait, mellét, hasát, lábait, végül a hátát és a fenekét is. Visszaakasztotta a törülközőt, és felvette a telefonját a mosógépről. A párás kijelző életre kelt, de továbbra is csak az üres háttérkép látszott. Az a farok gondnok még mindig nem hívta vissza. Szerencse, hogy legalább melegvíz van. Fogat is mosott.
Végül kitárta a fürdőszoba ajtaját, és megcsapta a lakás hidege. Bőre még meleg volt a zuhanyzástól, így egyelőre nem fázott, és sietett is a hálószobába, hogy valamelyest konzerválja ezt a meleget. Odaérve csak töltőre dugta a telefonját, majd bevetette magát az ágyba, és beburkolta testét a paplannal, amely szintén hideg volt, mint egy kupac hó. A nő úgy érezte magát, mint azok a hülye oroszok, akik szaunázás után a hóba ugranak. Tudta, hogy a testhője hamarosan felmelegíti a paplant és a lepedőt a feneke alatt, türelmetlenül várta ki azt a percet. Magában sokadszorra is elátkozta a gondnokot, aki nem képes egy kurva számot visszahívni. Utoljára még kinyúlt a paplan alól, és még egyszer megnézte a telefonját. Semmi.
— Akkor így jártál — dünnyögte lemondóan, és átpöccintette a telefont néma üzemmódba az alváshoz. Visszabújt az ágyba. Ma hidegben kell aludnia. De elhatározta, hogy holnap reggel személyesen lemegy a gondnoki irodába a földszinten, és addig dönget az ajtón, amíg kinyitják, és foglalkoznak a problémával. Rohadt, semmirekellő munkakerülők.
Haragját végül legyőzte a fáradtság, és elaludt.
A lakásba visszatért a csend. A felkavart porszemcsék láthatatlanul táncoltak a sötétben, a konyhapulton heverő vaj megkeményedett, ahogy a hőmérséklet lecsökkent az éjszaka folyamán. A sütő kijelzőjén kitartóan világított az óra. A lakás korábbi csendjéhez most egy új hang adódott: az egyenletes szuszogás a hálószobából.
(2019 október 18.)
© 2004- Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.