A férfi előredőlt a nyikorgó széken az ablakhoz. Az éjszakai utcán kacagás visszhangzott. Egy fiatal pár szaladt az esőben, a lány nevetett, a fiú alig tudta követni az esernyővel. A férfi elmosolyodott. Ráncok szabdalta arcára az utcai lámpák festettek árnyékokat. Visszadőlt a székébe, és újra a papírlapra koncentrált.
Egy ív hófehér lap hevert előtte az asztalon. Már készenlétben állt egy vastag halom utánpótlás az asztali lámpa fénykörén túli sötétségben. De előbb ezt kellene teleírni. A férfi elgondolkodva forgatta ujjai között Parker tollát. Kereste a szavakat. Kereste az Első Mondatot. Tudta, hogy az a legnehezebb, utána már folyékonyan menni fog. De hogyan kezdje? A történet készen állt a fejében. Egy emberről akart mesélni, egy hétköznapi emberről, aki a boldogságot keresi. Egy emberről, akivel sok szörnyűség történik, de felülemelkedik rajtuk, és a végén felismeri a nagy igazságot, hogy semmi sem számít, úgy él, ahogy ő akar, és hogy az egyszerű dolgok is sokat jelenthetnek. Fejlődésregény. Egy igazi, vastag regény, és meg fogja írni. De mi legyen az első mondat?...
Gondolkozz, gondolkozz. Csak nemrég tudatosult benne, hogy író akar lenni. Előtte üzletember volt, de annak már vége. Megöregedett, a céget rábízta az utódjára, és nyugdíjazta magát. Megtehette. Több bankszámlája volt, mint a titkárnőjének táskája, pedig a nő igazán táskamániás volt. A volt titkárnőjének, javította ki magát. Még nem szokta meg a semmittevést. Nem is bírta ki, hogy rá ne telefonáljon az új elnökre mindennap, és érdeklődjön az üzletmenetről, az ő elnöksége alatt félbemaradt megrendelések teljesítéséről, és az új célkitűzésekről. Néha már a felesége vette le a kezét a telefonról, kérve, hogy hagyja a csudába az üzletet, és sétáljanak egyet a parkban. Olyankor ő elmosolyodott, bocsánatot kért, és felöltözött a sétához. De a semmittevés nem volt az ő kenyere: éppen ennek köszönhetően emelkedett fel a cég olyan magasságokba. De most meg kellett tanulnia, hogy már nem kell küzdeni, a háborúnak vége, élvezheti veterán éveit. Jobb híján elkezdett olvasni, és ebből jött az ötlet: akár ő is írhatna valamit. A gondolat lázba hozta. Ez sem lenne másabb, itt is alkotni kell, tervezni, tervet teljesíteni, terméket készíteni, még akár határidő is lehet, ha akarja. És micsoda feladat ez, regényt írni! A legnemesebb alkotás, amit ember létrehozhat, az egy regény, tele gondolatokkal, egy sokat látott ember bölcsességeivel, tanítással az utókor számára. Egy igazi regény örökkévaló, akár egy görög szobor. Egy jó regény írójának neve örökre fennmarad: éppúgy, ahogy egy világcég neve. Regényt kell írni, nincs mese.
Volt számítógépe, de ha már csinálja, szépen akarta csinálni: papírra, tollal, ahogy a régi írók tették. Az igazi írók, nem ezek a mai tucatfirkászok, akiknek azonnal feledésbe merül a nevük. Nem is jutott eszébe más író, mint Hemingway, Dosztojevszkij, Merle és Dickens. Manapság milyen írók vannak? Létezik olyan, aki felnőhetne a régiekhez? Az irodalom is felhígul és elbutul, csakúgy mint a zene. A Rolling Stones még volt valami. A Doors és a Beatles is igazi zenét játszott. De manapság mi van? Időnként elszörnyedt azokon a zenéken, amelyek a lánya szobájából szűrődtek ki. A világ művészeti téren is hanyatlik. Kell valamit tenni ellene. Egy új igazi regény felkavarhatná az állóvizet. De azt tényleg jól kell megírni. Koncentrálj... Izgatottan pörgette ujjai között a tollat.
Tudta, mi a baj: nem jött az ihlet. Pedig tényleg örömmel töltötte el, hogy írni fog, egy egész regényt fog írni ő egyedül, és ott lesz a neve a borítón. A neve, amit mindenki megjegyez majd, és ő is ott lesz a nagyok között a lexikonokban. Biztos, hogy így lesz, mert ebbe a regénybe mindent beleír, minden gondolatát és tapasztalatát, ami hosszú, küzdelmes élete során érte; a könyv tele lesz bölcsességekkel, útmutatással, egy sikeres, értelmes ember gondolataival. Kiváló regény lesz, szigetként emelkedik majd ki a mai firkálmányok tengeréből. Csak az a fránya első mondat...
Hogyan kezdődjön? Mi történjen a férfival? Elég, ha sétál az utcán, gondolkodik, és a gondolataiból megismerjük? Vagy rögtön történjen meg vele az első katasztrófa? Ki fogják rúgni a munkahelyéről, az lesz az első. De nem lenne jobb először a családját bemutatni? (A feleségével is rossz viszonyban van.) Hogy lenne jobb? Vagy beszéljen a városról, hogy el legyen helyezve a történet valahol? Általános, madártávlati bemutatással kezdje, vagy csöppenjünk bele egy jelenet közepébe? Annyiféleképpen el lehet kezdeni! Melyik a legjobb megoldás?
Letette a tollat, az asztalra könyökölt, és beletúrt a hajába. Nehéz feladat könyvet írni. Vajon az igazi írók hogyan csinálják? Felnézett, tekintete a könyvespolcra siklott. Felállt a székről, és odament. Nézegette a könyvgerinceket, majd levette Jack Londontól a Vadon szavát. Ő még egy igazi író volt. Belelapozott a könyvbe, és elolvasta az elejét.
1. VISSZA AZ ŐSI TÖRVÉNY BIRODALMÁBA
Buck nem olvasott újságot, különben tudta volna, hogy egyre puskaporosabbá válik a levegő, s nemcsak őt fenyegeti veszély, de minden erős izmú és hosszú szőrű, meleg bundájú tengerparti kutyát Puget Soundtól San Diegóig. Azért volt így, mivel a sarkvidéki homályban kutató emberek egy sárga fémre bukkantak, s mert a gőzhajózási és szállítási vállalatok nagy reklámot csaptak a leletnek, a férfiak ezrei rohanva megindultak észak felé. E férfiaknak kutyákra volt szükségük, mégpedig jól megtermett, erős izmú kutyákra, akik dolgozni tudnak, és vastag bundájuk van, amely megvédi őket a fagytól.
Az Első Mondat után elolvasta a másodikat, majd a harmadikat, és nem találta a megoldást. A szavak olyan folyékonyan olvadtak egymásba, hogy nem volt különbség az Első Mondat és a többi között; mintha az egész regény egyetlen hosszú mondatból állna És nem lehetett abbahagyni, a szöveg követelte, hogy olvassák. A férfi olvasott, el sem mozdult a könyvespolc elől, csak néha öntudatlanul áthelyezte a testsúlyát az egyik lábáról a másikra. Reggel a felesége álmosan bejött hozzá, és a férfi még mindig ott állt a polc előtt, és olvasta a Vadon szavát. Regénye örökre megíratlan maradt.
(2008. október 8.)
© 2004- Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.