A fiú ernyedten feküdt a hátán, a sötét plafont nézte. Óraketyegés hallatszott a másik szobából. Késő volt már, talán tizenegy óra, vagy éjfél is elmúlhatott. A fiú felsóhajtott. Aludni kéne már... Gondolatai azonban nem hagyták nyugodni. Megköszörülte a torkát.
- Mióta is vagyunk együtt?
Szusszanás jelezte, hogy a mellette fekvő lány elmosolyodott.
- Várj egy picit... Ööö... hetvenhat éve.
- Hetvenhat éve - visszhangozta a fiú. - És egy hónapja - tette hozzá. - Már február van.
- Jó, ha ilyen pontos akarsz lenni... - A lány felkönyökölt, és cirógatni kezdte a fiú mellszőrzetét. - Miért kérdezed?
- Szeretsz még? - kérdezte a fiú, kikerülve a válaszadást. A lány keze megállt.
- Persze, hogy szeretlek, te bolond. Miért kérdezel ilyet?
- Csak mert hetvenhat év elég sok. Megérteném, ha már...
- Szeretlek - mondta szigorú hangon a lány. - Ezt értsd meg.
- Jó, rendben - hagyta rá a fiú, továbbra is a plafont nézve. A lány folytatta a cirógatást. - Hogy jutott ez most az eszedbe?
A fiú vállat vont. - Nem tudom. Csak jár az agyam mindenfélén.
- Naaa - nógatta a lány mosolyogva. - Ismerlek. Valami bánt. Ki vele.
A fiú is elmosolyodott. - Hát jó. Tudod... hogy is mondjam... Mondom egyszerűen. Hetvenhat éve hozzá sem értem más nőhöz, csak hozzád. És tudod, milyenek a férfiak: a vérünkben van, hogy mindig újat keresünk, minél több, annál jobb... A vadászösztön, tudod.
- Igen, de a te véredben már más van - mosolygott a lány.
- Igen, de az igény a változatosságra megmaradt. És ez bassza a csőrömet. Úgy érzem, hogy mennem kell, és hát érted...
- Értem. És örülök, hogy ilyen őszinte vagy.
- Hát, ennyi idő után hazudni sem tudnék neked - vont vállat a fiú.
- Azt nem is ajánlanám.
Mosolyogtak.
- Szóval be akarsz csajozni? Mellettem?
- Neeem, dehogy - tiltakozott a fiú. - Nehogy azt hidd, hogy meg akarlak csalni. Csak azt mondom, hogy hetvenhat év baromi hoszú idő.
- Tudom. - A lány nagyot sóhajtott. - Pasik... De tudod mit, én elengedlek.
- Komolyan? - nézett a lányra a fiú. A lány bólintott. - Mit tehetnék. Menj, és éld ki magad. De utána visszajössz hozzám?
- Igen, igen! Persze, hogy visszajövök! Én úgy imádlak! - A lányhoz fordult, és letámadta egy csókkal. A lány kacagva nyomta őt vissza a hátára. - Jól van, jól van! De csak egy lány, rendben?
- Rendben, megígérem - bólogatott a fiú. - Csak egy lesz. És köszönöm.
- Á, nincs mit. Ennyi év után ennyit simán elviselek. - Újra a fiúhoz fordult. Ahogy felkönyökölt, egy holdsugár átszaladt az arcán, és zöld lángra lobbantotta a szemeit.
A fiú felült az ágyon. - Most azonnal indulok. Még hajnal előtt visszatérek, megígérem.
- Jól van, drágám.
A fiú csókot nyomott a lány ajkára, aztán denevérré változott, és kirepült az ablakon.
(2008 február 7.)
© 2004- Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.