Sparrow

Véres szerelem

Ez egy hűvös őszi éjszaka,
Jöjj hát velem a tavaszba!
Szikráznak a csillagok:
Legyünk mi is boldogok!

Hollószárnyat bont az éj;
Nem kell nekünk a kastély –
Vár az erdő, a vén temető,
Hol találkozhat két szerető.

Jöjj hát, kedves! Itt egy sírhant,
Két testet is könnyen megtart.
Amott egy vámpír verset ír,
De takar minket négy-öt sír.

Süt Rád a Hold: hajadon villan,
Szemedben az Éj megcsillan,
Mosolyogva reám nézel,
Szemed csillog, mint két ékszer.

Vágytól űzve megcsókollak,
Fogaink összekoccannak,
Egymás ajkán sebet ejtünk,
Kiserken egy-két vércseppünk…

Harapj még! Folyjon a vérem!
Szívd ki minden szenvedélyem!
Ezért élünk, ezért halunk,
Ha vér folyik, megvadulunk.

Kellesz nekem, te kis démon!
Vércseppek vannak ruhádon.
Tépjük le hát! Nem kell nekünk:
A vágy tüze lángol bennünk.

Ez földöntúli alkalom:
Vámpír-nász az avaron.
Köröttünk a csend honol,
De testünkben vihar tombol.

Ősi ösztön hajt bennünket,
Köd takarja el szemünket.
Hosszú hajad csap arcomba,
S velünk lüktet az éjszaka.

Arcod véres, szemed fényes,
Mint két csillag, olyan édes
Tested, mint egy véres virág,
S felrobban velünk a világ!

Égig száll vad sikoltásunk:
Így ér véget véres nászunk.
Melled zihál, arcod fényes,
Szívem száguld, mint egy ménes…

Megcsókolsz és mellém fekszel,
Mellettünk egy tücsök cirpel.
Szikráznak a csillagok:
Legyünk mindig boldogok!