***
Takarj be hajaddal,
bársonyzuhataggal;
szellővel, mi a mezőt fújja,
a virágok szárát mozgatja;
a rét illatos lehelete,
a boldog tavasz ígérete;
felhő, ami árnyékot ad,
napfény, ami úgy simogat.
Takarj be hajaddal,
langyos fuvallattal;
fújj örömet lelkembe,
szerelmet a szívembe;
hozz reményt az életbe
édes illatoddal,
lágyan omló ámulattal,
barna selyem álmaiddal.
Takarj be hajaddal,
boríts el csókokkal;
feküdj a mellemre,
nézz mélyen szemembe.
Árnyékod az arcomon:
tiéd most a hatalom.
Hajad simogatja bőröm:
ez a legédesebb börtön.
© 2000- Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.