Sparrow

Halálvágy

Megszülettem, és felnőttem,
s a szép életben reménykedtem.
De csúf az életem, most már látom:
nincs, aki szeret és nincs barátom.

Megszülettem, azóta itt vagyok:
nem kérdezték, én mit akarok.
Tudom, az életnek örülni kell,
de lelkem a napfény nem éri el.

Sötét világ ez, amelyben élek –
fehér lelkemnek másikat kérek!
Az eget nézve a mezőt járom,
s a megváltást hozó halált várom.

Fehér galamb törje át a mellem,
s vijjogva, véresen távozzon tőlem;
az égre szálljon, és fénnyé válva
olvadjon bele a napsugárba.

Így érheti csak fény a lelkem:
a halál adhat csak örömet nekem.
Napról napra a Kaszást várom –
ha eljön, ő lesz a legjobb barátom.