Sparrow

Kedves mindenem

Késő már, gyertyámnál moly kering
És viasz mar folyót a trónkarfába
Késő van, szakállam átfolyik a termen
És az idő a legvégéhez hömpölyög

Nem tudom, miért nincs már, ami még lehetne,
Szavad, mi arany volt, miért cseng ónosan
Nem tudom, lehet-e kék még a hajnalpír,
Szavadnak sava ha rózsaszirmot öl

Fiatal borjút áldoztam sírodnál
S homlokodba véstem a napfény vegyjelét
Fiatalodsz, de hét Planck-idő az élet
S minden tudás végösszege negyvenkettő

Mikor kezdődhet a napéjegyenlőség
Ha Isten énnékem nem haragosom?
Mikor mondhatjuk, hogy halleluja
Ha sivatag fölött is égtenger árad?

Késő már, lepergett minden homokvár
Az univerzum is aluszik, ma már nem tágul tovább
Késő, de a halálnak csontváz-ujjain
A gyűrűt csókolva is ábrázatodról ábrándozom