***
Éjszaka van. Már elmúlt az éjfél,
Sírkövön ülve a telihold-fénynél
Vérbe mártott karmommal írok:
Vámpír vagyok.
Itt az otthonom, innen jöttem,
Évszázadok múlnak mögöttem,
A múltból jövök és előre tartok:
Vámpír vagyok.
Lábaim előtt egy halott nő hever,
A vére lelkembe’ nagy vihart kever;
Megkaptam őt, és többet is akarok:
Vámpír vagyok.
Éji vadként vérszagra gyűlök,
Gyilkolok, aztán hamar eltűnök;
Életet kapok, de csak halált adok:
Vámpír vagyok.
A sírkőre mellém varjak ülnek,
Fölöttem denevérek repülnek,
S testvéreim az erdei farkasok:
Vámpír vagyok.
Fekete felhők eszik meg a Holdat,
A fejfák között árnyak mozognak;
Az Éj szava szólít – elindulok:
Vámpír vagyok.
© 2000- Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.