***
Eljött a nyár, a június hó,
a tüzet okádó sárkánykígyó.
Mindent megöl e gonosz szörnyeteg,
elbújni előle sehol sem lehet.
Az emberiség csak szenved tőle,
ő lett az égi pokol őre.
Amerre elszáll, mindent rombol:
aszfalt olvad, erdő lángol.
Szeme a nap, belenézni nem lehet,
ahogy adta, el is veszi az életet.
Imádkozom, és a bűneim bánom,
de a sárkány halálát hiába várom.
Gyere vissza, Tél, segíts rajtunk!
Fehér karoddal öld meg zsarnokunk!
Fagyos kezeddel fojtsd meg a szörnyet,
hóval s jéggel szórd meg a földet.
Negyven fokon felforr testem,
szerelemhez sincs már kedvem.
Halj meg hamar, távozz, Sárkány,
bárcsak a hópelyheket látnám…
© 2000- Nagy Zoltán
Minden jog fenntartva.