Sparrow

Tavasz

A Gébárti-tónál ülök, és élek:
a vízen táncot járnak a fények.
Felhős az ég, de süt rám a nap,
a szellő keze a hajamba kap.

Szép vagy, te tó, bár mesterséges,
vized nézése lelkemnek édes:
hideg a víz, és halk a hullám,
a partot nyalja lágyan, lustán…

Tavasz van, igazi tavasz van,
érzem, a lelkem lángra lobban:
virág nyílik és madár csiripel,
lányok mosolya a vágyat kelti fel.

Találj meg, kedves, és nézz mélyen szemembe,
hozd be a nap fényét sötét lelkembe;
gyújtsd meg e szívben a szerelem lángját,
hallgassuk együtt a hullámok hangját!

Felállok, és elhagyom a partot:
magányos sétám eddig tartott.
Indulok vissza, mert vár a munka,
de eljövök holnap, ígérem, újra.