Sparrow

Tél

Itt van. Eljött az utolsó hónap,
a december,
mi esélyt ad a hónak,
s amikor a halál életre kel:
fehér karjával átölel.

Hideg van. Halálba fagynak
az érzelmek,
fentről hullanak
fagyott könnycseppek:
Isten is siratja a földet.

Fagy van. Sok csillogó jéggel,
de hideg szépség ez:
minden állattal, növénnyel –
minden élettel ez végez:
mindent jégre tesz.

Vége van. A madarak elköltöztek –
már messze járnak –,
az emberek felöltöztek –
de a híd alatt megfagynak:
a hontalanok meghalnak.

Tél van. A halál szele leng,
és a szerelem
lelke nem kereng –
de tavasszal tán meglelem.
Tán felolvad halott szívem.